A fiúk végre - minden bátorságukat összeszedve - faggatni kezdték a lényt.
- És mi a neved?
- Kiriarayat. De mi nem nagyon használunk neveket, nincs szükség rá, ha úgyis tudjuk kihez, kiről beszélünk.
- Aha - mondta Kevin, bár nem értette. Valahogy megint az jutott eszébe, hogy a tizenegyedikesek hülyéskednek velük, vagy ez valami átverés show.
- Miért jöttél ide a Földre? - kérdezte Balázs.
- Azért, hogy békét és boldogságot hozz az egész emberiség számára? - tette hozzá Maxim, és oldalra sandított a többiekre - most biztosan nem tartják majd idiótának.
- Őszintén szólva - kezdte kicsit zavartan a lény - nem is ide akartam jönni. A G129485 - vagy Föld, ahogy ti nevezitek - nem túl vonzó hely a számunkra, és nem is nagyon érdekes. Csak sétálni indultam kicsit, mert egy Mombzana felbosszantott reggel, és le akartam nyugodni.
- Sétáltál? Az űrben? - hüledezett Balázs.
- Nem, nem az űrben. Hogy is magyarázzam el nektek... Mi alapvetően magasabb dimenziószámban élünk mint ti, az amit ti láttok belőlem, nem is hasonlít arra, amilyen valójában vagyok, ez csak a háromdimenziós leképezésem. Egy másik dimenzióban sétáltam a Xiang-Jio partján, egy követ felrúgtam, az okozhatta azt, hogy most itt egymásra találtunk.
Maxim egyszer már olvasott valami ilyesmit, így úgy érezte megint képben van.
- És akkor milyen vagy valójában?
- Nem tudom nektek elmagyarázni, nem ismeritek a magasabb dimenziókat. A ti szemetekkel nézve ilyen ködszerű alak vagyok, amit láttok, de biztosíthatlak titeket, ennél sokkal fantasztikusabb lény vagyok: tündöklő, mint a Kiye spirálja és fennkölt lélek, mint egy liliom Hoa szigetén. Egyébként nektek is lenne magasabb dimenziós érzékszervetek, csak a múlt héten, mikor Aadon létrehozott titeket, kísérletképpen kiölte bennetek, vagy legalább is elgyengítette ezt a képességet. Az az ötlete támadt ugyanis, hogy a világegyetem ezen peremét uraló tuskó Mhohorothot azzal bosszantja majd fel, hogy alacsonyabb szintű lényeket telepít ide. Itt tevékenykedtek az orra előtt, de még csak kapcsolatot sem tud majd veletek létesíteni. Persze épp elpusztíthatna, de annál meg hülyébb. Jó mi? - nevette el magát a lény.
A fiúk kevésbé lelkesedtek.
- Hogy érted, hogy valaki létrehozott minket? Mi emberektől származunk! -  kiáltott fel Kevin.
- Te nem, te orángutánoktól - lökte meg Balázs.
A lény egyre kellemetlenebbül érezte magát. Mindig ez lesz, ha alacsony szintű élőlényekkel szóba áll. Egy pillanatra átfutott rajta a gondolat, hogy most elpusztíthatná ezeket a férgeket, nem is tűnne fel senkinek, de inkább folytatta még a beszélgetést.
- Nem. A galaxisotok ezen területét általunk létrehozott lények lakják, titeket is mi hoztunk létre, csökkentett képességű multidimenziós csírákat keverünk a csak háromdimenzióban létező anyagokkal, így jöttök ti létre. Na persze, nektek, embereknek párezeréves emlékeitek vannak talán, de ez az időmennyiség is csak hozzátok képest sok. Mondom, valójában a múlt héten készített benneteket Aadon.
- És ti sokan vagytok? - kérdezte Maxim.
- Sok, kevés, percek, évezredek, ezt mind nem értitek, mind a ti beszűkült világotokban létezik - fortyant fel a lény, de igazán arra a Mombzanára volt még dühös. Most megsajnálta a fiúkat, de elhatározta, itt hagyja őket.
- Ne haragudjatok, most már mennem kell, sok dolgom van még, igazán örültem a találkozásnak - mondta, és eltűnt a szemeik elől.
- Húbazmeg! - kiáltott fel Maxim, és megtörölte az orrát - Ez baró volt! Láttunk egy ilyen multidimenziós izét, és híresek leszünk!
- Az is lehet, hogy csak valami tömegpszichózis áldozatai lettünk - vélekedett Balázs.
- Á, baromság. Lehet, hogy csak a tizenegyedikesek szórakoznak valahogy velünk - Kevin korábbi gyanújának adott hangot, és az is eszébe jutott, lehet, csak álmodja ezt az egészet. Viszont ha álmodja kérdés, hogy hétvégén álmodja, vagy hétközben. Jobb lenne ha hétvége lenne.