Ruhadarab, létezésének egyedüli oka a közgazdászok megkérdőjelezhetetlen és mindenki számára egyértelmű felsőbbrendűségének hirdetése. Bizonyíték arra, hogy az egyébként mindenki számára nyilvánvaló tényeket ("ne költs többet annál, mint amennyi bevételed van") sok év tanulással és kitartó munkával gigantikus méretű Excel munkafüzetekké lehet konvertálni. Ezen Excel dokumentumok megnyitásához az igazgató úr félmilliós notebookján is két perc várakozás és rendszergazdai segítség szükséges. Természetesen ez a körülmény már önmagában bizonyítja, hogy az azt elkészítő közgazdász kolléga úgy szakmailag, mind emberileg a legtöbbet hozta ki magából.
Színtévesztők számára a táblázatok értelmezése egyébként helyből reménytelen feladat tekintve, hogy egy valamire való kontrolling kimutatásnak egy munkalapjához többféle színt használtak, mint amennyit a Nemzeti Galéria festményein egy avatott szemű szakértő összeszámlálhatna. Úgy is mondhatnánk egy kontrollinghez képest József színes szélesvásznú álomkabátja egy hitvány, említésre sem méltó, szürke köpönyeg.

Ha egy konzervatívabb vezető a színek miatti kezdeti averzióin úrrá is lesz és megpróbálja értelmezni a táblázatok tartalmát rövid időn belül szembesülnie kell azzal, hogy bizony lövése sincs arról, mit jelentenek az egyes oszlopok, cellák. Természetesen nem érti, hisz nem is célja a dokumentumnak, hogy bármit is megértsen, az pedig, hogy a vállalat működéséről a táblázatokról bármit is megtudjon - nos ezen még egy kezdő közgazdász is csak gúnyos mosolyt nyomna el.

A kimutatás célja hogy a nagy számú közgazdász kolléga vállalatnál történő alkalmazását igazolja. Valahogyan meg kell azt magyarázni, hogy miért jut a cégnél három kontrollinges egy effektív munkát végző dolgozóra! Mit tudnak ez utóbbiak az árfolyamnyereséggel kapcsolatos premisszákról az éves pénzügyi tervlapokban!

Persze ehhez önmagában a kezelhetetlen méretű Excel fájl még kevés lenne. A megfelelő hatáshoz megfelelő szertartásra is szükség van. Ennek alapvetően két változata létezik, attól függően, hogy egyetemet frissen végzett lelkes kontrollingos szerepel a színdarabban, vagy olyan, aki már évek óta ismert arc a cégnél.

A pályakezdős koerográfia egy csillogó szemű, kipirosodott arcú, szemüveges közgazdászt feltételez. Ő alig bír a helyén ülve maradni, farkát csóváló pincsiként alig várja, hogy a vezető kérdéseire válaszoljon. Igyekszik mindent pontosan elmagyarázni, a pillanatot várja, amikor a hatalmas íróasztalt megkerülve átkerülhet a túloldara, és az Excel táblázatban mutogatva magyarázhat a notebook képernyőjét bökdösve. Igyekszik nagyon udvariasan viselkedni, véletlenül sem mutatja ki, mekkora baromság az, amit az igazgató úr kérdezett, elkéri az egeret, és villámgyors kattintásokkal és munkalap váltásokkal kápráztatja el őt. Ezek a fiatal kollégák azért egy agresszívebb vezetővel könnyen megjárják, de legalább lesz mit mesélni a többieknek  - némi dicsekvéssel persze - a büfében. Őket tulajdonképpen azért tartják a cégnél, hogy a vezetőknek is legyen egy kis szórakozásuk és sikerélményük, olyan ez, mintha Lékó Péter kiállna egy szabadfogású sakkmérkőzésre Növényi Norberttel.

Tapasztalt közgazdász kolléga szerepeltetése a ceremóniában alapvetően más. Vele jóval óvatosabbak a vezetők is. Alapvetően nem magyaráz meg semmit. Ha mégis direkt megkérik rá, akkor kelletlenül, félszavakban. Szó sincs csillogó szemekről, csak gyűrött arcról és ingről. Viselkedésével egyértelművé teszi fölényét, panaszkodik a légkondira, sóhajtozik, és lehetőleg percenként megjegyzi, hogy kénytelen volt éjfélig bentmaradni a kimutatás elkészítése miatt. A kollégák nem adták meg neki időben a szükséges adatokat, a számítógépes rendszer szar, már rég új válallatirányítási rendszert kellett volna bevezetni  ahogyan már eddig is sokszor mondta, az IT-sek amúgy sem túl együttműködőek, a fiatal kollégáira pedig még nem számíhat, ezek a kétdiplomások még nagyon keveset tudnak a vállalat működéséről. Az igazgató úr megértően bólogat, és kávét hozat mindkettőjük részére, a kollégától megkérdi milyen ásványvizet kér, az természetesen buborékmenteset iszik.

A közgazdászok a cég meghódítását ún. trójai módszerrel szokták elvégezni. Elsőnek néhány tapasztalt harcos jut be a válallathoz, ahol aztán igyekszenek minél több helyen mutatkozni, megfontolandó tanácsokat adni, okosan nézni, emellett azonnal elkezdik az Excel munkafüzetek gyártását, emailben küldözgetését. Láthatóan sokat dolgoznak, este nyolckor, mikor a cégvezető a hatalmas 1-es számmal jelzett parkolóhelyet elhagyja S600-as mercijével, és felnéz a szürke irodaépület ablakaira, na hol ég még a villany? Természetesen a kontrollingnál. Érthető tehát, hogy idővel jóváhagyja a csoport bővítését, és mit látunk? A falóval bejutott harcosok már ki is nyitották a vár kapuját, és elkezdenek beáramolni az újabb közgazdászok a vállalathoz. Innentől nincs megállás, újabb és újabb Excel dokumentumok készülnek, melyek egyre részletesebben és egyre kevesebbet mondanak a valóságról.

Innem már csak egy lépés, és a közgazdászok megkérdőjelezhetetlen orákulumként nemcsak tanácsok, hanem utasítások osztogatásába is kezdenek, egészen addig, míg egy csavar rögzítéséhez a szerelőcsarnokban legalább harminc különböző nyilvántartást kell vezetni. Két héttel előre. Ez egy igazi l'art pour l'art folyamat, egyre több közgazdász kell az egyre szaporodó kimutatások elkészítéséhez és értelmezéséhez.

Mi történik, ha egy vezető megelégelvén ezt a folyamatot a közgazdászok számát csökkenteni kezdi? Belebukik. Nem azért, mert ezzel a vállalat effektív teljesítményét rontotta, hanem a kimutathatót. Ha mégis felülkerekedik a hullámokon, a közgazdászok sértődötten távoznak, és mint valami élősködő újabb gazdatestet, újabb céget keresnek maguknak...

Kimutatás... ki
mutat kiutat mely a
kontroll alól a



kútból kijuttat?
Milyen kutatás okoz
ily kimutatást?