Sanyibának rossz napja volt. Már a reggel sem úgy indult, ahogy egy ilyen napsütéses téli vasárnapon kellett volna. A lányáéknál volt a Vöröshadsereg - azaz egy ideje Prohászka Ottokár - utcai egy emeletes házban, napok óta el volt dugulva a fürdőszobában a lefolyó, de az a hitvány veje, a Pisti, nem csinálta meg. Csak a szifont kellett volna leszedni, tele volt hajjal, de Ágika nem értett ahhoz. A Pisti nem csinál meg semmit a háznál, a kapucsengőt is neki kellett a múltkor bekötnie, most meg otthon sem volt.

Kilenc óra tájban ért haza,  az asszony a kertben szöszmötölt valamit, szokásához híven a lila kínai szabadidőruhájában, amitől Sanyibának valahogy mindig hányingere támadt, igaz ezt Borika a 35 év házasság után bármivel el tudta érni nála. Az asszony mondta neki, hogy a Szabó Feri már háromszor kereste telefonon, ma is be kellene menni dolgozni, mert valami sürgős munka van. Sanyibá erre csak valami cifrát mormogott, a nyári konyhát akarta az alsóépületben rendbe tenni ma, de ebből sem lesz már semmi. 

A reggelijét sem tudta megenni, mert miután átöltözött a céges overallba épp hozzálátott volna a szalonnás tojásrántottához már dudált a ház előtt a Feri. Hogy a fene el vinné ezt is innen - gondolta Sanyibá, de nem mondott semmit, Borikával ellentétben általában keveset beszélt. Otthagyta a reggelit az asztalon, és ment az autóhoz. Az asszony csomagolt neki délre tegnapi székelykáposztát műanyag ételhordóban, mellé két hatalmas szelet fehér kenyeret, majd délben megeszi.

Jó félórába telt az út a céges Lada Nivával a munkaterülethez, útközben  felvették még a Janikát is, aki mostanában valami szektába jár, és végig arról győzködte a Szabó Ferit, hogy abba kellene már hagynia a dohányzást. Az persze nem hagyta magát, Sanyibá meg a hátsó ülésen rázkódva akkor először fogalmazta meg magában, hogy ritka egy szar nap ez a mai. És akkor még nem is tudta, mennyire.

Laci, a főnök persze csak tizenegyre ért ki a Toyotával, na persze, neki derogálna Ladával járni, pedig az még most is autó. Sanyibá ekkor már egy órája emelte ki a földet a 15 tonnás Catepillaral, nagyon értette a dolgot, harminc éve gépen dolgozott, persze nem ilyenen kezdte, hanem Weimarral.

Kötbérrel fenyegették a Lacit, azért kellett vasárnap is dolgozni, azt mondta majd kifizeti nekik a túlmunkát, de ebben nem voltak teljesen biztosak. Minek vállal télen ilyen munkát, szinte fagyott a föld, alig lehet haladni. Délre már nagyon éhes volt, tartottak is volna szünetet, de akkor értek ide az IFÁk, azokat meg gyorsan meg kellett rakni, mert órabérben vannak, és még örülhet a főnök, hogy vasárnap is jönnek. Szar nap ez a mai.

Persze azokat helyből kifizette zsebből, minket meg... - gondolta Sanyibá, és a székelykáposztára gondolt. Ekkor hasított belé a szörnyű gondolat, hogy az ételhordó a Nivában maradt, azzal meg az előbb elment vissza a városba a Szabó Feri egy benzinkúthoz gázért. A konténerből ugyanis még péntek éjjel ellopták a gázpalackot, így semmilyen fűtés nem volt, pedig annak lennie kell, olyan mint a védőital meg a mobilvécé: kötelező.

Éhesen folytatta a munkát, most már sűrű káromkodások közt, így ért ahhoz a kábelhez. Persze nem volt rajta a rajzon, reggel megnézték, csak gáz megy itt a földben, de az csak ötven méterrel odébb, a műút mellett. Először nem is gondolta Sanyibá, hogy az kábel lehet, amikor egy kicsit megakadt a markoló kanál csak ennyit mormogott: a kurva anyád! Az emelőkanállal lecsapott még egyszer. De akkorát rántott a vezérlő botkormányon, hogy az szinte kiszakadt helyéről. Ebben már benne volt az éhség, a fáradtság, Laci a sóher főnök, ez az egész elrontott vasárnap, Pisti - Ágika semmirekellő férje, a Borikával eltöltött 35 év,  a szar tévéműsorok, a gázszámla, hogy az orvosnál fél napot kell várnia, az összes hazug politikus, a gazdasági válság, ez az egész elbaszott élet.

Így aztán mikor már látta, hogy a kanál egy elvágott kábelköteget emel ki végképp elöntötte a méreg. Az anyját neki! - mondta és a géppel lecsapott újra és újra, ötször, tízszer, egészen addig míg meg nem nyugodott végre. Ekkor nagyot sóhajtott.

Leszállt a gépről, és megnézte az árokban lógó szétszabdalt kábelt. Most elégtételt érzett, diadalt. Sárkányölő Szent György állhatott így a levágott fejű szörny teteme fölött. Sanyibá lihegett és mosolygott, jól esett neki a friss hűvös januári levegő.

Ekkor ért vissza a Szabó Feri a gázpalackkal. Beszerelték, 10 perc múlva már kellemes meleg volt a konténerben. A többi munkás az árok körül ácsorgott, sejtették, aznap már nem kell többet dolgozni. Sanyibá a konténer melegében nekilátott a székelykáposztához, a friss fehér kenyérből nagyokat harapott hozzá, hosszú ideje most először érezte jól magát.

Csak Laci, a főnök anyázott szemközt a laptopja előtt ülve. Nem volt net.